A jelenlegi hitelválság, korábbi becenevei után – másodrendű jelzáloghitel válság, banki stresszhelyzet – szép lassan eléri végső állomását, a gazdasági recessziót. Mindeközben a bankokhoz hasonlóan Gyurcsány is menekül a legrosszabb elől a végső hitelezői forrásokhoz. 25 milliárd dolláros hitelkeret Magyarországnak. Eddig stimm.

A bankok háza táján nem sokan számítanak bónuszra a 2008-as év után. Persze, az itteni leányvállalatok esetében külföldi anyacégtől fúj sok esetben a szél, de meg lennék lepve, ha az ország elsőszámú bankjánál, az OTP-nél a ’túlélési üzemmód’ mellett futná bónuszra is. Közben a magyar közszféra 13. havi bérét, melyet szintén a magyar társadalom tejel, Gyurcsány cicizet elvenni. A bankvezetők a saját entitásuk érdekében legalább vannak akkora főnik, hogy azt mondják gondolkodás nélkül: ’Nincs és kész! Akár jövőre sem.’. A logikájuk egyszerű a jelenlegi pénzügyi krízisben. A bankok jó, ha megtartják munkatársaikat. Tehát, ha valakinek ez nincs ínyére, lehet jobb banki munkahelyet keresni. Persze, ha talál ma ilyet. De miért finomkodik a magyar politika, Gyurcsány meg a többiek amikor a saját apparátusukat éri negatív fejlemény? Az improduktív és egyébként is túlfoglalkoztatott állami szféra dolgozói más helyzetben lennének? Nem hiszem. A 2010-es választás már elment, ha eteti saját báránykáit, ha nem. Legalább azt a szívességet megtehetné az országnak, hogy lép egy nagyot és racionalizál, melyet most sok amerikai bank, de még a csóri izlandi bankok is tesznek. Ha eltörölné átmenetileg vagy jó időre (ahogy nem tette a banki különadóval vagy a szolidaritási adóval.) a 13. havi bért, mely 180 milliárd forintot tesz ki - sokszorosa az egyébként busásan fizető magyar bankrendszer bónusztömegének -, akkor a válság elmúlásával teremtene pénzügyi teret az államapparátus drasztikus leépítéséhez (végkielégítés stb.), mely tényleg egy ’Új Magyarország’ előtt nyithatná meg az adók csökkentésével, egy versenyképesebb élőmunka teherrel a kaput az áhított gazdasági növekedés előtt. Ne csak elvegyen a kormány, adjon is! A 180 milliárd spórolást mutassa fel az IMF-nek 2009-ben, de 2010-től az országnak, a vízfejű államigazgatás karcsúsításával. 

Mellesleg, ha megnézzük a közszféra és a versenyszféra keresetét, ki is jelenthető, hogy válság nélkül sem járna a 13. havi bér a közszférának. Ha nem a matek lenne a politikai döntések középpontjában, hanem az, amire egyszer felesküdtek a Parlamentben, akkor a lépések olyan logikusak és világosak lennének, mint a bankárok esetében.