Az utóbbi időben elkezdődött a politikában és a közírók körében az a furcsa "izmozás", hogy ki tehet inkább a válságról, illetve kinél van a megoldás kulcsa: a kormánynál vagy a jegybanknál. Ennek a borzasztó egysíkú gondolkodásnak szép példája a Népszabadságban hétfőn megjelent írás, amit a szocialista párt egyik platformjának vezetője követett el. Végül is a szerző nem tesz mást, mint szépen, akkurátusan megmagyarázza, miért jó, ha árfolyamválságba vezetjük az országot.
Kertész Krisztián érvelése a következő. A válság miatt megugrott a várható költségvetési hiány, ezt azonban nem lehet kormányzati eszközökkel kezelni, mert
(1) az adóemelés és a kiadáscsökkentés visszafogja a keresletet, és ez a válság időszakában "öngyilkosság";
(2) a fentieket nehéz véghezvinni politikailag;
(3) az önkormányzati költségvetés átírása még nehezebb politikailag;
(4) ha a fentiek sikerülnének is, akkor annak hatása amúgy is csak fél év múlva érkezne, ami már borzasztó késő.
Ezzel szemben a jegybank radikális (ámde fokozatos) kamatcsökkentése
(1) leértékelné a forintot, ami fellendítené az exportot;
(2) az így előálló magasabb infláció és a gyorsabb növekedés segítené a költségvetési bevételek bővülését;
(3) az alacsonyabb kamatok önmagukban is kisebb adósságterhet, alacsonyabb hiányt jelentenének;
(4) az inflációs cél teljesüléséhez a gyengébb árfolyam is elegendő lenne;
(5) az sem nagy gond, ha a devizahitelesek törlesztőrészlete emelkedik, hiszen ez a lakosságot a fogyasztása visszafogására ösztönzi, és így a nemzetgazdaság finanszírozási igénye csökken.
Az egész fenti gondolkodás annyira mechanikus, logikai bakugrásoktól hemzsegő, hogy nem csoda, ha a végkövetkeztetése is hibás. (Általában is lehetne gyanakodni: a fiskális politika problémáira nem a monetáris politika tudja a helyes válaszokat.) A helyzet leginkább arra emlékeztet, amikor az egyszeri ember meglátja, hogy gödör van a lába előtt, és ettől annyira megijed, hogy a másik irányba fordul és becsukott szemmel ugrik be a szakadékba.
A fentiek megértéséhez néhány kérdést teszünk fel (az eredeti érvek sorrendjében), amin érdemes lehet elgondolkodni.
- Mióta újdonság, hogy az államháztartás a sérülékenységénél fogva kényszerűen prociklikus kell hogy legyen?
- Miért meglepő, hogy a sérülékenység mérsékléséhez kiadást kell(ene) csökkenteni?
- Vajon mennyire erős érv a "politikailag nehéz" egy olyan helyzetben, ahol az államháztartás fizetőképességének megőrzése a tét?
- A költségvetési politika féléves átfutása miért hosszabb idő, mint a monetáris politika transzmissziója, aminek teljes kifutása több év?
- A radikális kamatcsökkentést hajlandó-e elfogadni a külföld, amelynek finanszírozására rászorulunk?
- Van-e extra kockázata a kamat radikális mérséklésének erősen egy kockázatkerülő globális tőkepiaci környezetben, amikor nem egyszerűen a kamatprémium mértéke, hanem a likviditás megléte is időnként megkérdőjeleződik?
- Vajon az évek óta erősen árfolyamérzéketlen exportunk milyen sikertörténetet tudna felmutatni erősen gyengülő valuta mellett a súlyos recesszióval küzdő külpiacon?
- Lehet-e olyan kontrollált árfolyamgyengülést végrehajtani a piacon, hogy emellett a jegybank megőrizze a hitelességét, ne fenyegessen árfolyamválság - és vele egy még súlyosabb recesszió?
- Ha ez nem sikerül, vajon emelkedni vagy csökkenni fog az államháztartási bevétel? Hogyan érintené ez az ország pénzügyi stabilitását?
- Az irányadó kamatláb mérséklése mennyire képes befolyásolni az állampapírpiaci hozamokat, és így az államadósság refinanszírozását? A hiteltelen kamatcsökkentés hatásárahogyan viselkednek a hosszú lejáratú hozamok?
- Mekkora ennek a hatása, ha a forintkötvény-kibocsátást érdeklődés hiányában le kellett állítani, és épp csak mostanában próbáljuk meg az újraindítását?
- Figyelembe véve az államadósság lejárati szerkezetét, megújítási igényét, vajon mikortól lenne érdemi hatása egy - a forintpiac által elfogadott, és az állampapírpiacon érvényesülő - kamatcsökkentésnek? Vajon több vagy kevesebb idő, mint a "borzasztó későnek" számító fél év?
- Vajon mennyivel csökkenne a nemzetgazdaság finanszírozási igénye, ha a köz- és magánszektor devizaadósságát tudatosan felértékelve magasabb törlesztőterheket veszünk a nyakunkba?
- Milyen kockázatai vannak a fentieknek a jelzálog-, a lakáspiacra, illetve a bankrendszer stabilitására nézve?
Ha a fenti kérdésekre megvan a válasz, azt javasolnám, hogy nyissuk ki a szemünket, forduljunk szépen el a szakadéktól. Ha már az elmúlt néhány évben sikerült magunkat e cseppet sem irigylésre dilemmába küzdeni, akkor válasszuk inkább a gödröt. Az sem kellemes, de több fokkal jobb, mint az álmodozva ugrás. Utóbbiból elég rossz lehet felébredni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
is 2009.02.10. 09:58:26
on the other hand 2009.02.10. 10:25:25
és akkor még marad a kérdés, hogy ez milyen gyorsan hatna (4. pont). biztos nem gyorsabban, mint a fiskális politika átalakítása.
az, hogy nincs benne számszerű érték, nem nehezíti az értelmezést, mert már maguk az összefüggések is csak egy nagy katyvaszt alkotnak.
eszkep 2009.02.10. 10:29:40
Márpedig pontosan ezt teszi hőn szeretett kormányunk. Nem zavarja őket, hogy szembe mennek az egész EU-val...
on the other hand 2009.02.10. 10:31:46
mondjuk az, hogy a megváltozott környezetben nem találunk elég finanszírozót a jól felduzzasztott adósságállományra (ld. IMF). megpróbálhatunk adót csökkenteni, meg kiadást növelni nyugati módira, de akkor itt kő kövön nem marad.
Dr. Trebitsch 2009.02.10. 10:49:23
1) az adóemelés és a kiadáscsökkentés visszafogja a keresletet, és ez a válság időszakában "öngyilkosság";
5) az sem nagy gond, ha a devizahitelesek törlesztőrészlete emelkedik, hiszen ez a lakosságot a fogyasztása visszafogására ösztönzi, és így a nemzetgazdaság finanszírozási igénye csökken.
Ez a kettő pl. hogyan fér meg egyazon érvelésben egymás mellett?! Jó, lehet, hogy az eredetiből kiderülne, de aligha éri meg a fáradságot.
Droopy79 2009.02.10. 10:53:03
nyugdijas64 2009.02.10. 10:53:19
Themuezzin · https://sites.google.com/site/mybookspages/ 2009.02.10. 10:57:11
cba 2009.02.10. 10:58:06
Egyszer kell levágni a kamatokat, alaposan (az a +300bp is hiba volt, az IMF csomag mellett felesleges), gyors korrekció, és túl is vagyunk ezen.
georg 48 2009.02.10. 10:59:01
Rwindx 2009.02.10. 11:02:16
ChPh 2009.02.10. 11:02:41
Wuff 2009.02.10. 11:05:05
Csak néhány megjegyzés:
1. Az államadósság 30%-a deviza. Ennek a résznek pont nem használna a forintárfolyam gyengülése.
2. Az export nem nő a forintárfolyam gyengülésétől automatikusan. Ha nincs kereslet, nem bővül. Most pedig nincs kereslet. Ráadásul egyes exportjavak alapját kitevő importjavak esetében megdrágulna a beszerzés.
Most komolyan. Kinyitott egy tankönyvet, és bemásolt két mondatot belőle, ami jól hangzott?
És még néhány önellentmondás:
"visszafogja a keresletet, és ez a válság időszakában öngyilkosság" vs. "devizahitelesek törlesztőrészlete emelkedik, hiszen ez a lakosságot a fogyasztása visszafogására ösztönzi"
Most akkor jó-e a kereslet visszafogása vagy sem?
"az így előálló magasabb infláció és a gyorsabb növekedés segítené a költségvetési bevételek bővülését" vs. "az inflációs cél teljesüléséhez a gyengébb árfolyam is elegendő lenne"
Most magasabb lenne-e az infláció vagy sem?
on the other hand 2009.02.10. 11:09:54
cato fong 2009.02.10. 11:14:41
"Az irányadó kamatláb mérséklése mennyire képes befolyásolni az állampapírpiaci hozamokat, és így az államadósság refinanszírozását? A kamatcsökkentés hatására hogyan viselkednek a hosszú lejáratú hozamok?"
ki tudok akadni attól, hogy alapvető gazdasági összefüggések ismeretének totális hiányában osztják az észt magukat szakpolitikusnak valló agyatlan zombik. (@ Droopy 79: muhaha! jesszum pepi, a nol-os cikket tényleg adjunktusként is jegyzi)
El kellene magyarázni politikusainknak, hogy az állampapírpiaci hozamok aukciókon dőlnek el, amelyeket az AKK tart. Az irányadó kamat szintjének igencsak áttételesen van köze az államadósság finanszírozási költségéhez. Sőt, itt egy nem túl régi eklatáns ellenpélda: a 2008. októberi brutális kamatemelés tulajdonképpen csak ment a megugrott állampapírpiaci hozamok után.
Nyilatkozataik alapján az a benyomásom, hogy ezt olykor Gyurcsány, Orbán, Veres, Varga sem érti. Persze dehogynem értik, csak cinikusak.
ChPh 2009.02.10. 11:16:36
on the other hand 2009.02.10. 11:23:05
A Nép - Te vagy! (törölt) · http://www.kibulizottorszag.net 2009.02.10. 12:04:04
www.kibulizottorszag.net
(Nem konkrétan pénzügyi tárgyú, de nagyon lényeges.)
nemecsekerno_007 2009.02.10. 12:36:11
Majdnem szabadvers
:)
fokukac 2009.02.10. 12:48:56
--Rob-- 2009.02.10. 12:57:48
Legfontosabb (lenne) jelen helyzetben a következetesség, és a stabilitás sugallása. Na ez nincs meg, a külpiac (joggal) nem bízik bennünk.
A lakossági fogyasztás változása az exportra termelő vállalataink többségét aligha érinti relevánsan, ennyit a visszeső kereslet "öngyilkosságáról". Amit pedig a gyenge forint következtében az export "olcsulásával" nyerünk (nem sokat, mert a lefagyott, túlkínálatos világpiacon ez édeskeveset lendít exportcégeinken), azt sokszorosan elveszíthetjük más területeken. És a társadalmi hatásokról (bedőlő hitelek, stb.) még egy szót sem szóltunk...
Krokodil · http://sardobalo.blog.hu 2009.02.10. 14:04:15
Sajat oneletrajzaban: www.efp.hu/?pg=paragraph&id=115
"Emellett a Heller Farkas Főiskolán is tanítok közgazdaságtant főállású adjunktusként."
letezik, hogy adjunktus a corvinuson IS?
neutro 2009.02.11. 16:48:53
Addig pedig, amíg az ország külföldi finanszírozásnak van kitéve, szépek lehetünk, de okosak nem!!! Persze lehet szép elméleteket gyártani mindenre, hogy mi a választható legjobb út, csak ez a jelenlegi alternatívák mellett nem vezet sehova.
Szemléletes példával élve, ha a család feléli minden jövedelmét, mert nagylábon élve minden nap étteremben eszik, minden évben Karibi nyaralás és új autó, és mindezek fedezetére újabb és újabb hitelek, akkor attól még nem oldódik meg a családi kassza deficitessége, hogy a Hiltonban a bélszín helyett csirkecombot esznek! Kvázi, amíg a kormányzat szórja/lopja az adóforintjainkat, és látszat intézkedésként adósávokat tologat ide-oda, addig valódi megoldás nem várható.
Természetesen megoldás a kisebb parlament, a kb. 80-100 ezer emberenkénti területi (járási) önkormányzat létrehozása, vagy a kapott IMF hitelből az állami gazdaságok újraindítása (így legalább a segélyesek megdolgoznának a segélyükért, és nem mondhatnák, hogy nincs munka, ráadásul a bevételek talán még fedeznék is a költségeiket...). Csak ugyebár így kevesebb ember férne a húsosfazékhoz, és sokan zokon vennék, hogy dolgozniuk kellene, és nincs már "ingyen pénz" segélyek formájában, amivel sok százezres szavazóbázist veszítenének.
Ja, hogy ennek eredményeként már nem kellene a külföldnek eltartania minket? Kit érdekel?! "Így most kényelmes a siránkozás"!
Kertész K. is pedálozik "szerencsétlen", mert az ÉFP az MSZP mostohagyereke, így neki már csak a szaft marad a lábasban, miután a többiek kiették a húst!
Persze addig, amíg az a 4-5 pártnyi politikai "elit" közül választ a magyar, addig ne is várjunk itt csodát!