Nem különbözik a kormány és a jegybank véleménye a jövő évi költségvetésről - mondja Oszkó Péter. Egy fenét nem, már elnézést. Tulajdonképpen akár örülhetnénk is, mert az utóbbi időben már kifejezetten idegesítők voltak a jegybank és a kormány látványosan összehangolt prognózisai, végre egy kis disszonancia a nagy harmóniában. Ám amit Oszkó mond, az egy kicsit sem megnyugtató.

Kezdjük az elején: Oszkó szerint a  költségetési hiány jövőre 3,8 százalékos lesz, a jegybank szerint alapesetben 4,3. Tegye fel a kezét, aki szerint ez nem különbözik! Innentől kezdve elindul egy jó kis csörte a tartalékok értelmezéséről, aminek azért olyan sok értelme nincs. A pénzügyminiszter szerint "nagyon komoly tartalékok" vannak, mintegy 206 milliárd forint értékben. De a jegybank szerint ebből úgy 150 milliárdot nem szabad elkölteni, hogy a hiány teljesüljön. Semmi baj, nyugtat Oszkó, mert a tartalék nagy része (kb. épp 150 milliárd forint) tényleg nem elkölthető, pont erre a kockázatra van félretéve. Épp csak a végkövetkeztetés marad le: tehát a 2010-es költségvetési évben néhány 10 milliárd forint van bármiféle váratlan kiadásokra, a többit már "megette" az élet. Egyébként 2010 választási év, ha ez mond valakinek valamit. Sosem szokott váratlan kiadás előfordulni. Most sem fogadnék rá nagy tétekben, hogy áprilisra ebből a "nagyon komoly tartalékból" már egy fillér sem lesz meg. (Esetleg valaki?)

Nem ez az egyetlen probléma. A pénzügyminiszter azt is mondja, hogy óriási hiba lenne az állami vállalatoknál az elmúlt években felhalmozódott adósságok "adófizetői pénzből" való konszolidációja. Oszkó állításával ellentétben természetesen itt is van különbség a jegybank és a minisztérium álláspontja között, hiszen az MNB stábja szerint a felhalmozódott adósság mérete miatt, a működőképesség biztosítása érdekében szükség van az adósságkonszolidációra, még ha nem is feltétlenül egy év alatt. (A teljes konszolidáció nagyjából a Fidesz által emlegetett 7 százalékos költségvetési hiányt jelentené jövőre.)

Bár Oszkónak látszólag igaza van, amikor az adófizetők pénzét félti, valójában azonban ezer sebből vérzik az érvelése. Képzeljünk el például egy olyan vasúti társaságot, amelyik néhány év alatt 220 milliárd forintos adósságot halmoz fel, majd utána (minden különösebb intézkedés nélkül) olyan fordulat következik be a gazdálkodásában, hogy nem egyszerűen nullszaldós, hanem a korábbi adósságállományát látványosan csökkenteni képes szervezetté alakul át. Vagy mondjuk ugyanezt az utópiát álmodjuk meg a BKV-re is. Bruhaha, ugyebár.

Egyébként ha komoly szándékai lennének a kormánynak a közlekedési társaságokkal, akkor bizonyára nem azon trükkköznének, hogy a költségvetési körbe tartozó MÁV Start veszteségét az államháztartás statisztikai körén kívül eső MÁV Zrt-nél mutassák ki, hanem megpróbálnának lépni valamit. Csak hát az nem lépés, hogy azt mondjuk, "tarthatatlan a folyamatos adósságátvállalás gyakorlata, ezért nem csináljuk". Ezt a szöveget ugyanis már több pénzügyminisztertől és államtitkártól hallhattuk- mindegyik konszolidált végül, nem is csoda.

Oszkó magyarázkodása nyilván csak azt a célt szolgálja, hogy elhárítsa a Fidesz kritikáit a 2010-es büdzsével kapcsolatban. A jövő kormánypártja meg rághatja a kefét, mert könnyen lehet, hogy ezúttal az IMF-fennhatóság miatt nem is tudja elszámolni a nagy adósságokat. Arcvesztés nélkül nehéz a 3,8 százalékos megállapodásból 7 százalékosat csinálni.

E szempontból viszont megértem Oszkót, tényleg. Miért harcoljon ő a Fidesz helyett az IMF-fel, amikor a piszkos munka elvégzéséért egy jó szót sem kapott, csak néhány demagóg kritikát? A Fidesz először még az IMF-et is elhajtotta, annyira nem fogta, mi történik az országban, most meg alkudozzon velük az ő javukra?