Elkeserítő tanulságai vannak annak a megható összeborulásnak, amit az amúgy minden percben egymásnak eső politikusaink produkáltak óriási sumákolás közepette. A vagyonosodási vizsgálatokkal eddig tetten ért, a tagi kölcsönnel machináló adócsalóktól a 2009-es adócsomag a normál mértékűnél jóval kisebb, 61-80 helyett csak 10 százalékos teher megfizetését várja el. Mindehhez - biztos ami biztos - a negyedére csökkentik a vagyonosodási vizsgálatok számát. És miközben a Fidesz - globális válság ide vagy oda, jó magyar ellenzéki szokáshoz hűen - az idén az élőfába is belekötött, hogy-hogynem a Veres János pénzügyminiszternek az ügyhöz csatolt módosítását úgy megszavazta, mint a szél. KDNP és MDF dettó.

Miről is van szó pontosan? Egyszerűen szólva a következőről: adott egy cég, "elműködget" félig a fehér, félig a szürke zónában. Bevételeiről nemigen ad számot, a tulaj pedig minimálbéren tengődik. Hogy a cég mégis működhessen (papíron is), a tulaj több millió forintos tagi kölcsönnel biztosítja cége számára a túlélést a kegyetlen versenyben.

Ezzel két bibi is van. Egyrészt az APEH a vagyonosodási vizsgálatokra történő kiválasztás során előszeretettel (és sikeresen) halászott azon cégtulajdonos magánszemélyek között, akik nagy összegű tagi kölcsönt nyújtottak a cégüknek. A lebukás ott van, hogy erre a jövedelmük alapján nem lett volna módjuk, mivel a minimálbér körüli jövedelmet mutattak ki a bizonylatok alapján, ebből pedig sokmillió forintot megtakarítani és azt kölcsönadni a cégnek életszerűtlen.

A másik gond, hogy a tagi kölcsönt valamikor vissza kell fizetni. Ehhez viszont vastagon nyereségessé kell tenni a vállalkozást, ami ugye adózási szempontból nem kellemes. Ugyanakkor a tagi kölcsön nem visszafizetése még kellemetlenebb. Ugyanis ha a tagi kölcsönt elengedi a tulajdonos, akkor annak 16+4 százalékos a társasági+különadó vonzata, a magánszemély kifizet utána még 25-35 százalék osztalékadót, és ezeken felül általában még 21-40%-os ajándékozási illeték is terheli.

Vagyis akárhogy is nézzük, a tagi kölcsönnel trükközők adóeltagadása előbb-utóbb valahol kiugrik, és adófizetési kötelezettség lesz belőle - vagy a vagyonosodási vizsgálat, vagy a tagi kölcsön elengedése révén.

Ezt az állapotot szüntette meg egy csapásra a politikai elitünk azzal, hogy a vagyonosodási vizsgálatokat negyedére vágja vissza, illetve a fenti terhek helyett a tagi kölcsön elengedését (az akár 80 százalékos teher helyett) mindössze 10 százalékos egyedi osztalékadó terheli. Sőt, hogy még biztosabb legyen a dolog, a jogszabály azt is rögzíti, hogy "a magánszemélynek az elengedett tagi kölcsönnel azonos vagyona tekintetében vagyongyarapodás nem vélelmezhető".

Tudom, hogy adózási ügyekben az adófizetés mellett érvelni nem túl népszerű dolog (pedig többek között az ilyen ügyek miatt magas mások adóterhe), de azt hiszem, ezt még amnesztiának sem nevezhetjük, csak egyszerűen mutyinak. Főleg úgy, hogy Veres Jánosnak az illetékkötelezettség eltörléséről szóló külön indítványát a Fidesz simán megszavazta. (A könnyítés többi részét nem, mert az az adótörvényekbe volt belecsomagolva, de ez utóbbi is elég árulkodó.)

A fenti ügy külön pikantériája, hogy minderről a tisztelt nagyérdemű semmit sem tudhatott. Sem a vagyonosodási vizsgálatok visszavágását, sem a tagi kölcsönnel összefüggő ügylet drasztikus adócsökkentését nem reklámozta a kormányzat, az egész úgy ment át a parlamenti hercehurcán, hogy arról gyakorlatilag szó sem esett. Csak szépen csendben megszavazták.