A hazai pénzügyi kultúra említése kapcsán gyakran felmerül az öngondoskodás problémaköre. Egy képzeletbeli Jirzi Menzel film alakja rajzolódik ki előttem: egy jól menő kelet-európai futballistáé, aki egykoron nagyon jó volt a pályán, de élete alkonyán kocsmákban tengette félrészegen az életét. Amíg éltetett személy volt a pályán, a pezsgő, a nő, a kaviár ott hevert a lába előtt, amikor már nem tudta rúgni a bőrt, akkor jöttek az anyagi gondok és a szitkozódások.

1998 óta kimondva, kimondatlanul az emberek jó része saját maga felel a jövőjéért beleértve a nyugdíjas éveiket is. Az öngondoskodás receptje kevesebb hozzávalóból áll, mint egy gulyásleves. Egyfelől a tudatos és rendszeres megtakarításból, másrészt, hogy nem seftelni kell a részvényekkel, hanem még siheder korunkban egy diverzifikált részvényportfoliót kellően magas részarányban szépen megvenni, hozzátenni és tartani. Számos önjelölt Soros és Buffet gondolja azt, hogy ő jobban tudja ezt csinálni. De mit is valójában? Az átlagos tőkepiaci hozamot 30-40 év alatt még a főállású globális vagyonkezelők többségének sem sikerül felülmúlni. Könnyen belátható, hogy ez egy zéró játék - ami az egyiknek sikerül, a másiknak nem.

Mivel egy életünk van, ezért fatális hibának számít strukturálisan rosszul gondolkodni. Az sem igaz, hogy nincs pénz erre. A munkásnak ott a cigi, a középosztálynak ott a duzzadásig megrakott bevásárló kocsi, míg a tehetősebbeknek a Monte-Carlo-i árakon mért budapesti étteremi számlák, amelyekből lecsippenthetnének egy keveset, ha ... Másfelől, hogy van-e rá pénz, azért sem kérdés, mert KELL, hogy legyen. Különben a tatás éveinkkel gondok lesznek.

A gazdasági növekedési mutatónk a recesszió állapotába csúszó USA-éval versenyez, az erősen 0%-hoz konvergáló lakossági megtakarítási rátánk sem mutat lényegi eltérést a hedonista amerikai állampolgárokétól. Ha három a magyar igazság, akkor nyomjuk meg a copy right gombot abban is, hogy az amerikaiak magas részvényarány mellett évtizedekig halmozzák a megtakarításaikat a nyugdíjas éveikre. És egy a ráadás: mivel szegény ország vagyunk, ha évtizedekig megtakarítottunk, utána is takarítsunk meg.