Miközben a héten elhárult az utolsó akadály is a jövő januári pénzcsere előtt Szlovákiában, több olyan lépésről is megjelent sajtójelentés, ami a kommunizmus idejére emlékeztet. Robert Fico miniszterelnök azt akarja elérni, hogy az infláció alacsonyan maradjon az eurobevezetést közvetlenül megelőző és követő időszakban úgy, hogy a kiszolgáltatottnak jelzett lakosságot megvédi a multik kénye-kedvétől és a pénzcseréhez gyaníthatóan köthető burkolt áremelésektől. Eközben azonban igen rossz üzenetet közvetít a szlovák piacgazdaságról, és eltántoríthat egyes külföldi beruházókat.
 
Mivel július 8-án meghatározták a korona/euro rögzített árfolyamát (30.126), augusztus elejétől kötelező a szlovák boltosoknak a kettős árcédula. No de milyen összeg kerüljön rá?
 
Szlovák lapjelentések szerint az igazságügyi tárca egy olyan törvényjavaslaton dolgozik, amely szerint az a kereskedő, aki szeptembertől árat emel, akár három évig terjedő börtönbüntetésre is számíthat. Ráadásul bárki pert akaszthat a kifogásolt üzlet tulajdonosának nyakába. Közben már kormánydöntés született arról, hogy ártanács alakul a fogyasztói árak szoros figyelemmel követése érdekében. Az ártanács feladata az lesz, hogy elbírálja: a piaci környezet késztette a kereskedőt az áremelésre, vagy spekulatív szempontok mozgatták. Ember legyen a talpán, aki objektív törvényi szempontokat le tud fektetni ebben a kérdésben. Ha az utóbbit állapítanák meg a tanács tagjai, akkor a pénzügyi, vagy a gazdasági tárca vezetője maga állapítaná meg a fogyasztóknak kedvezőbb árat egészen a jövő év végéig. Ez aztán az igazi piacgazdaság és a kiszámítható gazdasági környezet!
 
Ha ez még nem lenne elég az árak féken tartására (és annak prezentálására, hogy bezzeg Szlovákiában nem ugrik meg az infláció az euróbevezetés környékén, nem úgy, mint anno számos nyugat-európai országban), akkor az energiaárakon keresztüli fék is segíthet. Fico ugyanis azt tervezi, hogy 2009-ben az idei szinten fagyasztják be az energiaárakat, legalábbis a kisfogyasztók kategóriájában. Mindez természetesen a profitéhes energialobbi elleni fellépéssel jól eladható a népnek, de abba valószínűleg már csak kevesen gondolnak bele, hogy a kisfogyasztóknál elfojtott áremelés a nagyfogyasztókon „behajtása” előbb-utóbb úgyis visszaüt valamilyen formában az inflációban. Emellett az energiaipari, illetve általában a külföldi beruházók elbizonytalanításaként is értékelhetők a fenti, erős állami árkontrollt, és a nép megvédését célzó lépések.
 
Érdekes, hogy miközben az euro gyors szlovákiai bevezetése egyértelmű sikertörténetnek mondható, és számos gazdasági előnnyel jár, ezzel párhuzamosan ennyire populista, illetve piacidegen lépések is megférnek a szlovák gazdaságpolitikában. Úgy tűnik, hogy a szlovák eurobevezetésre ez lesz a jó szlogen: eurót, de nem "minden áron"!