Ha valamely felzárkózó európai ország gyors euróbevezetésben gondolkodik, semmiképpen se a magyarokról és a lengyelekről vegye a példát. Míg mi a gazdasági fundamentumok miatt tűztünk ki többször is hiteltelen (túl korai) céldátumot, addig a lengyeleknél az első komolyabbnak tűnő időpont kommunikációs bakikon vérezhet el.

A lengyel miniszterelnök e hét szerdán nagy meglepetésre azt jelezte, hogy megcélozzák a 2011-es euróbevezetést. Rögtön hozzátette, hogy ez nem lesz könnyű, elsősorban az időbeli rövidség miatt. A jegybank és a pénzügyi tárca felőli nyilatkozatok az első perctől kezdve gyanúsan óvatosan hangoztak, kerülve a nyílt szembehelyezkedést a kormányfővel. Aztán péntekre kiderült: a jegybankelnökkel egyáltalán nem egyeztetett egy ilyen horderejű ügyben a kormányfő, miközben a lengyel pénzügyminiszter elismerte: a 2011 év eleji pénzcsere megvalósíthatatlan. Az év vége felé történő euróbevezetés ugyanakkor példátlan lenne.

A történet pikantériája magyar szempontból az, hogy ha már egyszer viszonylag rendben vannak a lengyel gazdaság fundamentumai az euróbevezetéshez (minden számszerű kritériumot teljesíteni tudnak), akkor miért a könnyebb részen, a kommunikációs stratégián vérzik el egy ígéretes terv. Későn ébredt a kormányfő és elfejetett egyeztetni?

„Az vesse rá az első követ, aki...” – jut eszünkbe a közmondás, mielőtt túlzottan lehúznánk lengyel versenytársainkat. Magyarországon a lehetséges céldátumról leghamarabb jövő év elején kezd el hivatalosan egyeztetni a jegybankkal a kormány, de a friss hírek szerint akkor sem biztos, hogy konkrét céldátumot határoz meg; mondván olyan sokszor vétettük már el, hogy mégegyszer már nagyon ciki lenne.

A mi pénzcserénk – ha az elmúlt 18 évre jellemző húzd meg – ereszd meg költségvetési politikai beidegződéstől nem tudunk szabadulni, és ha a következő két év is érdemi reformok nélkül telik el - továbbra is a jövő ködébe vész.