Nagyot fordult a világ az elmúlt napokban, a külföldi és hazai elemzők egyre inkább gyanakodva nézegetik a Fidesz gazdasági terveit. Nem véletlen, az elmúlt napok eseményeiből ugyanis egy nagyon átgondolatlan gazdaságpolitika képe rajzolódik ki. Ha a Fidesz így folytatja, egy szempillantás alatt tűnhet el a piac, a gazdaság, a társadalom megelőlegezett bizalma, amit a szocialista-liberális kormány is oly sikeresen erodált nullára. Úgy tűnik, az átalakítások és a fegyelmezett, következetes gazdaságpolitika helyett voluntarista, rövid távú élénkítésre alapozó - és ebben a világgazdasági környezetben különösen veszélyes - taktikázás van kialakulóban. Persze most még korai farkast kiáltani, de azt gondolom, itt lenne az ideje, hogy a Fidesz vegyen egy nagy levegőt, leüljön, és végiggondolja, mi az, amit meg lehet valósítani a kétharmados többséggel. Egy biztos, a közgazdaságtan alapvető összefüggéseinek átírásához még ez sem elég.

A Fidesz a választások megnyerése óta két alapvető területen mutatott fel újat a kormányzati elképzeléseit illetően. Az egyik a költségvetési politika. Matolcsy György leendő nemzetgazdasági miniszter többször elmondta, hogy ő a kiegyensúlyozott költségvetés híve. Ám két ilyen mondat között elejtett néhány konkrétumot, amiből épp az ellenkezője látszik. 

Adósságnövekedés adósságválságban 

Az idén 4,5-6,5 százalékos lehet a GDP-arányos költségvetési hiány, amit a következő években 0,5-1 százalékponttal lehet csökkenteni – mondta Matolcsy, amiből 2011-re a nem túl szűk 3,5-6 százalékos sáv adódik. Csak annyi biztos, hogy jövőre nem érjük el a 3 százalékos maastrichti hiánycélt, amiben a mentőcsomag finanszírozóival (IMF-EU) megállapodtunk. Ez már önmagában is relatív lazításnak tűnik, és még inkább nehezen védhető, ha végiggondoljuk a lehetséges okokat. 

A hiány ilyen mértékű idei megugrásának egyik elképzelhető motívuma, hogy az állami vállalatok elmúlt években felhalmozott adósságát átvállalja a költségvetés. Érthető dolog, ám az már kevésbé, hogy ez esetben a következő évben miért is nem esik vissza automatikusan és jelentősen a költségvetési hiány. A másik lehetséges ok az adócsökkentés, amivel kapcsolatban több fenntartásunk is lehet. A legfontosabb, hogy nyoma sincs az ellentételezésnek, és a jövőben is mintha csak arra appellálna a Fidesz, hogy a növekedés majd csak segít egy kicsit rajta. A kiadások oldaláról megalapozatlan lépés a jelenlegi világazdasági környezetben egy súlyosan eladósodott országnak finoman szólva is kockázatos. 

Ezen felül az sem világos, hogy mindezzel miért kell annyira rohanni, hogy már az idén százmilliárdokkal emeljük miatta az államadósságot. A dekonjunktúra időszakában látványos eredményt még amúgy sem hozna az adócsökkentés, a munkakeresletet önmagában aligha élénkítené. Ha egyetlen másodpercre komolyan venném a „Varga Mihály tényfeltáró bizottsága” nevezetű politikai cirkuszt, akkor még kevésbé lenne érthető az egész. A Fidesz hivatalosan még semmit sem tud ugyan a gazdaság és a költségvetés helyzetéről, de azt már biztosan, hogy két hónapon belül adót lehet és kell csökkenteni. 

Vegyük egy pillanatra a Matolcsy György által említett költségvetési mozgástér középutas változatát! Eszerint a hiány az idén 5,5 százalékos lesz, majd évente 0,7-0,8 százalékponttal csökkenne. Azt most hagyjuk, hogy ebből legfeljebb 2016-os euróövezeti csatlakozás jönne ki, nézzük csak inkább azt, hogy ez alapján az államadósság legfeljebb 2013-ban állna csökkenő pályára, már ha addig türelmet szavaz a piac. De sokkal valószínűbb, hogy az elmúlt két év példaszerű költségvetési fegyelméből épülgető renoménkat rombolnánk csak le. A gazdaság szereplői nem ostobák, villámgyorsan fel fogják ismerni, ha valaki csak prédikálja a fiskális fegyelmet, nem pedig követi. 

Az igen visszafogott hiánycsökkentést egyébként egy következetes Európai Unió a túlzott deficit eljárás harmadik alkalommal történő megsértéseként értelmezné. Csupán érdekes illusztrációként jelezzük, hogy az adósságválsággal küzdő unió asztalán van olyan tervezet is, mely szerint a renitens országokat a harmadik vétség után automatikusan a támogatások megvonásával büntetnék. 

Összességében tehát az eddigi tervek egy megalapozatlan adócsökkentéssel felduzzasztott költségvetési hiányt és igen lapos adósságpályát sejtetnek, ami mintha szimplán a rövid távú keresleti hatásra appellálna. De nem is lennék ennyire gyanakvó, ha a másik nagy területen, a szélesebb értelemben vett monetáris politikában nem rajzolódna ki valami egészen dermesztő kép arról, hogy mit is tervez a Fidesz. 

Árfolyamgyengüléssel álmodni az álmoskönyv szerint... 

A Fidesz jelenlegi gazdaságpolitikai elképzelései szemlátomást azon alapulnak, hogy most egy méretes keresleti sokkal berúgjuk a gazdaság motorját, mert a csökkenő államadósságpályához elengedhetetlen a GDP-növekedés. Ennek a „bátor logikának” szemlátomást a pénzügypolitika is alárendelődik. 

Az eddigi megszólalásokból nagyjából a következő elképzelés rajzolódik ki. A magyar gazdaságnak jóval gyengébb árfolyam kell, mert az majd rövid távon meglódítja az exportot (az infláció és a reálárfolyam-összefüggések nem számítanak), ám a lakosság devizahitel állománya ezt a politikát nem teszi lehetővé. Nosza, konvertáljuk vissza a devizahitelek egy részét forinthitelre, máris nem fáj majd annyira, hogy a jegybank (új jegybankelnökkel az élén) jó mélyre vágja a kamatokat és megnézi, hogyan kúszik fel az árfolyam. 

Ezen a ponton érdemes kicsit óvatosabban fogalmazni, mert szerintem az, amit Matolcsy György mondott pénteken reggel, önmagában is borzasztó veszélyes. E helyen nincs tér részletesen kifejteni, hogy miért is ijesztő a jövendőbeli kulcsminiszter szájából olyan mondatokat hallani, mint hogy hatalmas vihar jön a világban és nem engedhetjük meg, hogy ennek kitegyük a magyarországi jelzáloghitellel rendelkező családokat a forintgyengülésen keresztül, vagy hogy három hónap alatt a lakáscélú devizahitelesek átválhatják adósságukat. 

Ezekben a mondatokban egy valamirevaló piaci befektető igen hamar meglátja a forintgyengítés szándékát, és akkor aztán könnyen 2008 októberében érezhetjük magunkat egy pillanat alatt. Csak néhány tényt rögzítsünk röviden: 

- A magyar gazdaság közvetlen úton nem tud megszabadulni hatalmas devizakitettségétől, mert ha ezt tenné, annak a devizapiaci folyományai (jelentős forinteladás) miatt azonnali árfolyamválság lenne a vége. 

- A devizahitelállományt lehet lökdösni, fizetheti a költségeit az állam (értsd: az adófizető), sőt, a bankokat is jól meg lehet szorongatni (milyen népszerű gondolat ez ahhoz képest, hogy a világ nemrég épp a pénzügyi közvetítő rendszer lefagyása miatt zuhant recesszióba). Ám ez is jelentős nyomást helyez a forintárfolyamra, a devizahitelesek közül az első sem érne el a bankba addig, amíg még megérné váltani. 

- Az állam könyveiben megjelenik egy többszáz milliárdos bruttó adósságállomány-növekemény , aminek devizaaránya is nagyobb lenne – a leminősítés szinte garantált. Főleg, ha azt látja a világ, hogy azon a pályán, amin elindultunk, a csehek és a románok haladnak tovább, mi pedig lefordulunk róla. Elég kockázatos, főleg egy olyan műveletért, aminek sikere amúgy sem garantált, ráadásul a nemzetgazdasági devizakitettségünket még csak nem is csökkentette. 

- A nagy devizaadósság-állomány valóban ad okot aggódásra, ám amíg nem sikerül kidolgozni ennek kezelésére valami ügyes megoldást (ami nem biztos, hogy létezik, de hogy ha mégis, az akkor is biztosan valami egészen más, mint amiről Matolcsy beszélt), addig egyrészt nem kellene beszélni róla, másrészt ki kellene tartani a fegyelmezett gazdaságpolitika mellett. Magyarország ma is az Európai Unió egyik legsérülékenyebb országa, nem lehet eléggé hangsúlyozni a most formálódó gazdaságpolitikai irány kockázatait. 

Természetesen még akár be is jöhet a dolog, ha a világra leszállna a megnyugvást hozó kisangyal, meg összejönne egy csomó más kedvező dolog, de ez így akkor is veszélyes játék. 

Az elmúlt napokban a fentiek miatt értetlenkedő, bosszankodó és ingerült piaci visszajelzések tucatjáthallhattuk, olvashattuk. Ha nem vigyázunk, az új kormány is villámgyorsan megcsinálja a maga „sáveltolásos” történetét, amivel annak idején a szocialista-liberális kormánynak emblematikusan sikerült bizonyítani a teljes dilettantizmusát. Ebből most senki nem kér. Gyürkőzzünk hát neki újra a dolognak, azt sem bánom, ha Varga Mihály tényfeltárása vezet el a felismeréshez: oké, baj van, fogjunk neki ennek máshogy. 

(Na, hát ez egy kicsit hosszú lett, bocs. Azért a "Zorbán király tönkreteszi az országot" és a "a komcsik ennél is rosszabbak voltak" típusú trollreflexeket fogjuk vissza, ha kérhetem.)