Nem szokásunk sajtótermékek hülyeségein rugózni, de az alábbi példa annyira szépen mutatja a csontig benyalós, szervilis média ostobaságát, hogy muszáj, na. Azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk, hogy az ilyen bravúrok úgy születnek-e, hogy a sajtómunkás túlbuzgóságában a kelleténél is jobban bizonyítja, hogy mekkora idióta, vagy a szerkesztő igazodási kényszere nagyobb-e a szellemi kapacitásainál.

Szóval tekintsük meg bizalommal először a Magyar Nemzet 2010 októberi írását. Az "Egyre jobb hazánk megítélése" címet viseli, és bár a szemfüles olvasó kiszúrhatja, hogy szimpla copy-paste az MTI-ről, azért egy lelkes kolléga csak ellátta az MNO-GB szignóval. És hát ha már megjelent, akkor amúgy is tekinthetjük a MN termékének. Szóval mit is ír GB, vagy az MTI, vagy az MNO?

"Az egyik vezető londoni piaci adatszolgáltató csoport, CMA DataVision pénteki kimutatása szerint a magyar államadósság-törlesztési leállás kockázatára köthető határidős piaci biztosítási ügyletek (credit default swaps, CDS) árazása az aznapi londoni kereskedésben 317 bázispont körüli szinteken járt. A hét elején 340, a múlt hónap elején még 370 bázisponthoz közeli magyar CDS-árfolyamokat mértek a londoni piacon..."

Ne menjünk bele a száraz szakmai részletekbe, a lényeg: a MN örömmel tájékoztat mindenkit, hogy egy hiteles adatszolgáltató közlése szerint fantasztikus mértékben csökken az országcsődhöz kapcsolódó kockázat. Örvendjen mind ki magyar, mert akármit is jelent ez, biztos, hogy fantasztikus eredmény.

Ehhez képest nézük meg, hogy mit tárt fel a Magyar Nemzet lázas oknyomozó munkával a múlt héten! "Semmilyen elemzés nem áll azon összesítés mögött, amely Magyarországot a világ kilencedik legkockázatosabb országának tüntette fel nemrégiben. A magyar állampapírok erejét továbbra is elismeri a piac, a nagy sajtóvisszhangot kapott hitelminősítő viszont ismeretlen szakmai körökben." - írja a médiamunkás a hangzatos, "Nevenincs kritikusok elemzés nélkül minősítették hazánkat" című cikkében. A kitűnő munka végre rámutat arra, hogy micsoda sötét összeesküvés zajlik hazánk ellen. Érdemes ízlelgetni a sötét konspirációt feltáró, szenzációszámba menő, az online kiadásban balladai tömörséggel összefoglalt írás minden sorát:

"A Magyar Nemzet által megkeresett elemzők nem is hallottak eddig arról a cégről, amelynek hétvégi összesítése alapján Magyarország felkerült a világ tíz legkockázatosabb országának listájára. Ezek után felmerül a kérdés, mennyire lehetnek mélyreható információi a hazai makrogazdasági folyamatokról a világot a kockázatosságunkkal telekürtölő CMA DataVisionnak. A válasz az, hogy semennyire. A magát honlapján független adatszolgáltatónak nyilvánító, New Yorkban és Londonban képviselettel rendelkező társaság szégyenlistáját a kockázati felárak alapján állította össze. Így nem vette figyelembe, hogy 2010-re minden jel szerint teljesült a 3,8 százalékos hiánycél, továbbá elkezdett csökkenni a GDP-arányos magyar államadósság, s az idén három százalék alatti deficitet érhetünk el." Aki kíváncsi, elolvashatja a MN múlt hét szerdai számában a teljes cikket, de inkább ne tegye, abban csak kibomlik a hülyeség, a lényeget itt is láthatjuk. Abba ne is menjünk bele, hogy a MN rutinszerűen mennyire elegánsan tud hivatkozni "elemzőkre", hogy aztán utána még csak elő se kerüljön egy név sem a kijelentéssel kapcsolatban. (A cikkben ugyan szerepel egy elemző, de ő még csak nem is említi azt, amit a szájába adtak.)

Szóval mi is az, amit a MN díszes stábja októberben még tudott, januárra azonban elfelejtett? A legfontosabb, hogy az ősszel még értette, mi az a CDS. Hogy az egy pénzügyi intrumentum, aminek az értéke sok száz (ezer) szereplő kockázati megítéléséből áll össze. Janurában ez már nem ment a fejébe. A másik, amit 2011 elejére már nem tudott, hogy a CMA egy adatszolgáltató, nem pedig hitelminősítő. Vagyis nem ő minősítette az országot, csak fogta, és adatbázisa alapján közölte (amúgy rendszeresen ezt teszi), hogy melyik a 10 legkockázatosabbnak árazott ország a világpiacon. Mindez a feledékenység természetesen egyáltalán nem függ össze azzal, hogy az ősszel pont kedvező tendenciáról, most pedig rossz hírekről tudott beszámolni a CMA.

Innentől aztán már simán jönnek az idiotizmusok, hiszen a fentiek alapján érthetjük például, miért áll közel a debilitáshoz, amikor valaki egy adatszolgáltatótól azt követeli, hogy az általa közölt CDS-ben vegye figyelembe a hiánycélt meg Mari néni fapapucsát. (Nem ide tartozik, de ha valaki tényleg kicsit is megérti a pénzpiacok ezen szegmensét, akkor könnyen írhatott volna például arról, hogy a top 10 lista messze nem az igazi top 10. Hiszen sok ország annyira kockázatos, hogy épeszű befektető nem is teszi be oda a lábát, így aztán nem is alakulhatott ki igazi kötvény- és CDS-piac, vagyis nincs mit mérni. De hát ne mondjunk ingyen tippeket, adjuk meg az önképzés lehetőségét, hátha.)

Mielőtt a kedves kommentelők jelzik, hogy a baloldal sem különb, jelzem, hogy igen, tudom. A politika pórázán lévő médiumok már csak ilyenek. De azért azt mindenki érezheti, hogy a fentihez hasonló agyhalott hülyeségek sokkal könnyebben kicsúsznak a jobbos médiatermékek egyes részeiből. (Másokból meg nem, a Heti Válaszból péládul kiábrándulnék, ha ekkora baromság esne ki belőle, amikor kinyitom.) Tölgyessy Péter mondta egyszer, hogy a jobboldal nagyon hajlamos, hogy elhiggye saját összeesküvés-elméleteit. Le merném fogadni, hogy az a szerkesztő, aki októberben egy bólintással fogadta a CDS-csökkenés hírét, az most tényleg elhitte, hogy a CMA egy kamucég, amelyik csak a nemzet sorsrontásán munkálkodik, és most jól le lett leplezve. A megírt példa talán csak annyiban különleges, hogy véletlenül saját korábbi írásuk leplezi le azt, hogyan is működik egy politikai tollbamondásra is csak korlátozottan alkalmas gépezet.

P.S.: A magyar CDS-felár jelenleg 370 bázispont.