1. „Nem azért védjük most a hatályos, törvénybe foglalt nyugdíjemelési módszert, mert bizonyos pártok támadják; ez az egész nem politikai-stratégiai kérdés, hanem nemzetstratégiai kérdés.” – jutott eszébe a nemzetstratégia a kormányfőnek azután, hogy az ellenzék vezére ritka béna módon interpretálta az inflációhoz kötött nyugdíjemelés ötletét.

2. Csak az adórendszeren belüli átalakítások szolgálhatnak adócsökkentésre, a szociális kiadásokból nem lehet lefaragni. „A kormány tudatában van annak, hogy jóval gyorsabban növekedhetne a magyar gazdaság, ha megnyirbálnánk a szociális juttatásokat, de a kormány nem ezt az utat választja.”

3. Nemet mondott a kétnapos dobogókői tárgyaláson Ferenc arra is, hogy segélyt csak az kaphasson, aki dolgozik. A miniszterelnök indoklása szerint azért, mert "a munka nem lehet büntetés".

Aki kicsit is látja a magyar gazdaság pillanatnyi bajait, az tudhatja: ezek az álláspontok tökéletesen ellentétesek a közgazdászok között lassan kialakuló konszenzusos véleményekkel.

A nyugdíjak esetében ráadásul egészen elkereserítően cinikus a magatartás. Ferenc asztalán már 2007 szeptemberében ott feküdt a szakértői javaslat, miszerint - a svájci indexálással szakítva -  alacsonyabb nyugdíjemelési tempót kell megvalósítani. Ám amint kiszivárgott, hogy az ellenzék – némi kellemes meglepetésre – érdemesnek tartja az inflációkövető indexálásra való áttérést, Ferencből rögtön előbújt a nyugdíjasok szavazataiért érdekeiért küzdő oroszlán. (Persze ne féltsük az ellenzéket sem, épp most követel visszamenőleg kompenzációt a nyugdíjasoknak.)

A második kijelentés egyszerűen a gazdaság tudatos parkolópályára állításának minősített esete. Aki azt gondolja, hogy ez az ország jobban jár, ha a rosszul értelmezett szolidaritás miatt 3 százalékkal bővül a 4-5 százalék helyett, akkor az nagyon el van tévedve. Ez még a szegényebbeknek sem jó hosszú távon. Azt már csak félve jegyezzük meg, hogy az adórendszerben rejlő tartalék kiaknázásának eddig sem voltak mesterei a szocialisták, a sürgető adóreformtól pedig mereven elzárkóztak. Ha ilyen körülmények között adócsökkentésről beszél egy szocialista politikus, ránk jön a gyomorideg.

Az pedig, hogy a miniszterelnök maga minősíti a munkát büntetésnek, mindent elmond a közállapotainkról. Az ösztönzés, a munkakultúra fejlesztése, a szemléletváltás helyett az inaktívak és munkanélküliek szavazatára való vadászatot választják a szocialisták, és ezt még ideológiai köntösbe is bújtatják.

A fenti politikához (ne feledjük: modern szociáldemokrácia, esélyteremtés és gazdasági egyensúly) még ügyes csúsztatások is párosulnak. Tegnap például Krizsó Szilviára jött rá a csuklás, amikor Ferenc este magyarázta a jövőt. A teljes szöveg olyan inkonzisztens volt, hogy nem is vesztegetnénk rá szót. Arról sem emlékeznénk meg, hogy az elmúlt két év teljesítményéről elmondottak milyen komoly önértékelési problémákra utalnak, vagy hogy az ellenzék szapulására milyen sok energiát érdemes belefektetni – ezek beleférnek a politikába.

Néhány megkérdőjelezhetetlen tényt azonban érdemes tételesen megnézni. „Magyarországon 10 év óta 3 millió 900 ezer embernek van legális munkája. Ez nem csak adókérdés... A 10 százalékpontos járulékcsökkentés idején sem emelkedett a foglalkoztatottság.” – így Ferenc. Most azt hagyjuk, hogy nem is oly régen a kormány még grafikonokon bizonygatta e téren elért eredményeit, lássunk inkább egy ábrát, önkényesen bejelöltünk rajta két szakaszt (az évszámok az év elejét jelölik):

Ferenc az Oriens napokban ismertetett, az utóbbi évek messze legszínvonalasabb programját is gyorsan értékelte: „Tessék megkérdezni azokat, akik 70-80 ezer forintból élnek (az Oriens-esek nem ennyiből élnek)..., hogy mit gondolnak erről.” – villantja meg empatikus képességeit a politikus, épp csak azt felejtve ki, hogy az Oriens javaslata többek közt épp ezt a jövedelemcsoportot kívánta helyzetbe hozni, foglalkoztatásuk a program szerint jelentősen kevesebbe kerülne a jelenleginél.

A minimálbér adómentessége tehát marad, mert szolidárisnak kell lenni a minimálbéresek milliós táborához. Hm, és pontosan ki legyen szolidáris? Mert a maradék néhány százezer emberen ezt a fene nagy szolidaritást nem lehet leverni, az tuti.

„Az Oriens ki is mondja, hogy ne csökkentsük tovább a hiányt, ők letérnek a konvergenciapogramról” – kontráz még az egyensúlyért aggódó Ferenc, és persze itt is kifelejti: a program, ami kifejezetten  az ösztönzésre és a jövedelmek fehéredésére koncentrált, olyan konzervatívra van tervezve, hogy  e két hatástól az első két évben 0, azaz nulla forint többletbevételt vár. Akármibe le mernénk fogadni, hogy egy ilyen program révén 2010-ben kisebb lenne a költségvetési hiány, mint amit a szocialisták összehoznak majd a választások évében.