Éleztük már a nyelvünket a minap a Fidesz áfacsökkentési adóötletén, de akkor még lehetett azon az alapon felmentést adni az ellenzéki pártnak, hogy csak a demagógiaparti újabb kötelező táncát láthatjuk. Azt azonban álmunkban sem gondoltuk volna, hogy az inflációkövető nyugdíjemelés értelmes ötletét ellensúlyozó osztogatósdi valójában "egy nagy mozaik kicsi része". Úgy tűnik, ebben az országban nincs egyetlen olyan párt sem, amelyik értelmes adópolitikát tudna folytatni.

Matolcsy György, a Fidesz egyik meghatározó gazdaságpolitikusa szerint a politikának fel kell hagynia azzal, hogy a döntéseket alapvetően szociális szempontok határozzák meg. Majd ezután közli, hogy a szociálpolitika kevés a szociális kérdések megoldására, és egy részüket az adók körébe rendeli. És ez még csak az általános elvekben lévő enyhe zűrzavar, ami azonban a Népszabadságnak adott interjú részleteit illeti - na az ott a masszív káosz.

Matolcsy adóötletei közül a legkarakteresebb az egykulcsos szja, ötkulcsos áfa finom elegye. Érdemes megnézni hozzá az indoklást is: azért van rá szükség, hogy a fogyasztást társadalmi rétegenként, csoportonként eltérő mértékben lehessen adóztatni. Már ez is vitára ingerlő, de az érv lehengerlő: a jövedelmi különbségek a legalsó és a legfelső rétegek között kilencszeresek, ami messze magasabb, mint a régióban vagy akár az USA-ban. És ezt így hogy? - kérdezheti a rémült közgazdász. A nagy jövedelemkülönbségek kezelésére kell a jövedelemadó progresszivitását visszavágni, és a fogyasztási adóét meg emelni? Azt meg már hagyjuk is, hogy nem magasabbak a jövedelemkülönbségek (sőt, még csökkent is az utóbb időben, és ezt modern jobboldali gondolkodású szakértők inkább károsnak tartják).

A hivatalos válasz a kérdésre annyi, hogy az adórendszer jövedelmi részében a liberális, a fogyasztást terhelő adózásban a szociális szempontokat kell érvényesíteni. Végül is miért ne, attól még, hogy az egész világ fordítva csinálja nem biztos hogy az a jó. De azért abba érdemes belegondolni, hogy az szja és az áfa milyen viszonyban áll egymással. Az egyik a teljes jövedelmet adóztatja, a másik azt a részét, amit efogyasztunk (vagyis nem takarítunk meg). Ezért is van az, hogy míg az szja-t könnyű progresszívvé tenni, addig az áfát nem igazán lehet. Szóval ha a jövedelmkülönbségek csökkentését tűzi ki célul, akkor az áfánál rosszabb adót valószínűleg keresve sem találhatna. És ezért cserébe még egy kicsit sikerülne bonyolítani az adórendszert.

Amúgy meg valaki a Fidesznél már kitalálhatná, hogy akarnak-e egykulcsos szja-t. Végül is a jövedelmet eléggé átrendező elképzelésről van szó, tehát jó lenne, ha a párt megmondóemberei közül hárman nem háromfélét mondanának ez ügyben.

Matolcsy a hagyományosan gyenge ponton sem fejlődött. Vegyük csak sorra: szja-csökkentés, áfa-csökkentés (hacsak az ötkulcsos adóból nem lesz egy-két horror-magasságú is, csak hogy vicces legyen és behajthatatlan), és valószínűleg a tb-járulékcsökkentésről sem tett le a szakértő. És miből? Mindjárt három forrásból is! Mindhárom forrás szép példája egy-egy súlyos hibának.

Az első forrás az lenne, hogy abból a 400-500 milliárd forintos kockázati felárból, amit a magyar államadósság után fizetünk a gazdaságpolitika hiteltelensége miatt, "több százmilliárd forinttal" csökkenne. Igen ám, de ez nem megy egyik napról a másikra, a teljes átárazódás években mérhető, hiszen a többéves kötvények után fizetendő kamat már nem változik. Vagyis ebből azonnali adócsökkentést fedezni nem lehet.

A második forrást az adóreform következtében beinduló gazdasági növekedésből származó többlet jelenti. Ez már régóta vitatéma, hogy mennyit is jelenthet, Matolcsy szerint a legóvatosabb becslések szerint is 200 milliárd forintot. Úgy látszik, a Fidesz szakértője nem olyan óvatos, mint az Oriens, aminek a szakértői a politikától függetlenként is olyan programot dolgoztak ki, ami változatlan bevételekkel számol. Egyébként így tettek annak idején a szlovákok is, nem is volt okuk utólag a túlságosan pesszimista tervezés miatt bánkódni. Igaz, ma már legalább nem jelent automatikusan többletbevételt az adócsökkentés, ez is valami.

A harmadik fő forrás a 200 ezer ember munkába állítása két év alatt. Szép vállalás, nem is lehetett egy évre beígérni, így azt most hagyjuk is, hogy mi lenne az első évben az adócsökkentés hatása, és hogy az milyen hatást gyakorolna a kötvényhozamokra. (Biztos nem szakadna, úgyhogy rövid távon az első forrás is ugrott.) Mindenesetre két év alatt viszont már olyannyira felszabadulna a szociális ellátó rendszer, hogy az megint legalább 200 milliárdos többletet jelentene. Gyors fejszámolás: fejenként havi nettó 85 ezer forint - gálánsak voltunk eddig, de tényleg ennyire?

Végezetül még annyit, hogy a fenti három forrás még Matolcsy számításai szerint sem adják ki az általa említett 1000 milliárd forintos adócsökkentést.

Tanulságot inkább le sem vonunk.